Ha megnézzük, mit olvasnak a mai általános iskolás gyerekek, sok esetben kiderül, hogy semmit. Ha azt nézzük meg, mit kellene olvasniuk a tantervek, tankönyvek szerint, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy sok olyan szöveget, amely nem érdekli őket. Még napjaink tankönyveiben is sok az olyan történet, amelynek a végén le kell vonnunk az erkölcsi tanulságot, s mást nem tudunk vele kezdeni. S ez egyáltalán nem járul hozzá, hogy a tanulók izgalmasnak találják az olvasást. Sokszor előfordul az is, hogy az éppen elemzett szöveg túl bonyolult a tanulók értelmezési képességei szempontjából. Gyakran az is baj szokott lenni, hogy habár maga a mű érdekes, olyan módon kell vele foglalkozni, hogy abban semmi érdekes nincs. Ha megnézzük azokat a hosszabb könyveket, amelyeket kisiskolás korban kell az iskolában feldolgozni, az osztályban gyakran csupán a szöveg cselekményének összefoglalásáról van szó: nem kell vitatkozni bizonyos kérdésekről, nincs lehetőség arra, hogy a diákok kreatívan kibontakozzanak. Ha megnézzük a mai piacon kapható tankönyveket, melyeknek a célja, hogy a kisdiákok megbeszéljék, alaposan feldolgozzák az olvasottakat - vagyis a különböző kiadók által megjelentetett olvasmánynaplókat - nem csodálkozhatunk rajta, hogy olyan kevés tanulóból válik olvasó, mert nagyon élettelen feladatokat tartalmaznak. Ezek vagy csupán a cselekményt foglaltatják össze újból velük, általánosan jellemeztetik a főbb szereplőket, illetve jó néhány olyan feladat található ott, amely alig kapcsolódik az elolvasottakhoz (csupán valamilyen, a könyvben felmerülő téma kapcsán kell beszélgetni/ írni, függetlenül az elolvasottaktól).
Ha a sok "ha megnézzük"-mondat - és a róla írott negatívum - után azt kellene tehát leírnunk, hogyan dolgozzunk egy szöveggel oly módon, hogy azt a diákok érdekesnek, izgalmasnak találják; alaposan, odafigyelve olvassanak; s kialakuljon a kritikai vénájuk is; s szövegértési és szövegalkotási készségeik egyaránt fejlődjenek, nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Talán érdemesebb egy konkrét irodalmi szöveget vizsgálva leírni meglátásainkat.Berg Judit: Rumini című könyvét választottuk (Pozsonyi Pagony, Budapest, 2007.), mivel úgy találjuk, ez a regény alkalmas lehetne arra, hogy a tanulók feldolgozzák az első hosszú könyvüket a nem szakrendszerű órán. Kettős megközelítési módot választottunk: egyrészt a meseregényt elemzik a tanulók, másrészt viszont a regény műfajáról is tanulnak és rendszerezik az addig tudottakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése